„Ez most a nappali, vagy még mindig a folyosó?” – kérdezte Dani, a munkatársam, miközben a monitoromat cipelte be a második emeleti albérletbe. A nappali tényleg inkább egy hosszú, keskeny szoba, a parketta minden második lépésnél megszólal. Nekem mégis pont ez kellett: hely egy íróasztalnak, csend, és egy konnektor ott, ahol a szék áll. Az első albérletem volt, ahol a fürdőszobában ablak van, és ezt a főbérlő úgy mutatta meg, mint egy múzeumi kincset.
Kipakolás közben aztán Dani a munkára terelte a szót.
Kezdő webfejlesztő vagyok, és a projektünkön a kódra írt megjegyzések angolul érkeznek egy külföldi kollégától, én pedig egyszavas válaszokkal felelek. Dani ezt észrevette, és két doboz között annyit mondott, nézzek rá a Hollywood Nyelvstúdiók oldalára, mert nemrég ő is hasonlót keresett magának. Este megnéztem a Hollywood Nyelvstúdiók oldalát: szintfelméréssel kezdenek, utána mindenki egyéni program szerint, a saját tempójában halad, és nem kell fix időponthoz igazodni. Nekem, aki most tanulom, hogyan kell egy feladatot kisebb lépésekre bontani, ez ismerősen hangzott.
Az új íróasztal fölé, a monitor mellé egy cetlit ragasztottam, rajta a jövő heti dátummal. Az albérletben még mindig nyikorog a parketta, és a tányérok fele is dobozban vár, de a következő megjegyzésre már nem egy szóval akarok válaszolni. A Hollywood Nyelvstúdió lett az első dolog, amit az új lakásban nem dobozból, hanem tervből vettem elő.
Érdemes tehát a hollywoodnyelvstudio.hu oldalra látogatni, és élni is az ott kínált lehetőségekkel.