A lakás központi jelentőségű az ember életében, mindenki szeretne egy igényesen berendezett saját lakásban élni, legyen az a fővárosban, vidéken vagy az ország bármely pontján. Amikor hosszabb vakációt követően újra belépünk a saját otthonunk ajtaján, az első gondolatunk az, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon.
Nemrég ismertem meg valakit, aki őszintén mesélt az alkoholfüggőségéről, és azzal való harcáról. Az otthona Miskolcon van, és jobban ragaszkodik hozzá, mint bármi máshoz, miután 28 napra be kellett vonulni egy felépülési kezelést nyújtó terápiára a Családi Felépülési Központba. Története ott kezdődött, hogy befejezte az egyetemet, sikerült elhelyezkednie egy multinál, jött a házasság, gyerekek, a családi otthon. A szokásos kipipálandó társadalmi elvárások, amelyeknek nem mindig könnyű megfelelni. Jönnek a túlórák, mert kellene egy kis plusz erre, vagy jó lenne egy kis plusz arra. Közben legyen az ember gondos, családjával minőségi időt töltő apa, aki soha nem fáradt, mindig rendelkezésre áll, minden igényt kielégít és mindeközben szerető és gondoskodó férjként is funkcionál. Egy idő után ezt már nem lehet maximumon teljesíteni, csak ha segítséget kér az ember vagy megpróbál magán segíteni.
Az ő esetében az alkohol hozta el az esti ellazulásokat, az elvárások teljesítéséhez szükséges erőt. Lassan funcionális alkoholistává, majd masszív alkoholistává vált. Eleinte jött a tagadás önmaga és a családja irányába, majd a baj felismerése, de még problémának nem nevezése, a család titkolózása a külvilág felé. Majd végül az elbukás, minden nyilvánosságra került, a család nem bírta tovább, külső segítséget kellett igénybe venni. Ez volt az a pont, amikor a probléma már valós problémaként definiálódott.
Ekkor kerestek rá az addiktológia miskolc keresőszavakra, ahol számba vették a lehetséges megoldásokat. Pszichiáter, gyógyszerek, kognitív terápiák, melyik lenne a leghatásosabb. Nem tudták, melyik úton induljanak el, hogy valódi eredményt érjenek el. Egy ismerősük ajánlására olvastak utána a Családi Felépülés Központnak. Az addiktológia miskolci intézményével ellentétben ők magánintézményként működnek, nincsenek annyira leterhelve a páciensek számának tekintetében, ezáltal talán alaposabban tudnak egyes betegekkel foglalkozni, hosszabb távú terápiát látnak elő és a problémamegoldásba a családot is bevonják.
A miskolci addiktológia is bizonyára nagyszerű szakemberek munkáját dícséri, de ők ezen az úton indultak el. Felhívták a honlapon található telefonszámok egyikét, ahol felvázolták a helyzetüket, és a beszélgetés alapján ajánlottak számukra egy időpontot személyes konzultációra. A konzultációan a probléma alapos átbeszélése és a lehetséges megoldások számbavétele következett. A beszélgetés során megállapodtak abban, hogy a 28 napos bentlakásos terápia mellett döntenek, majd szerződésben rögzítették a részleteket. Ezután következett a komplex szemléletmódú, kiscsoportos foglalkozásokkal működő bentlakásos terápia. Jelenleg az utókezelési időszaknál tart, rendszeresen beszélgetnek vele online, időnként pedig személyesen. Nemrég részt vett a központ által szervezett programon, ahol találkozhatott a sorstársaival. Ez plusz megerősítést adott számára a kitartáshoz. Szívszorító volt látni sorstársait, akik még csak a felépülési út elején járnak. Valamikor ő is itt tartott a folyamatban. De életének középpontjába most már más helyeződött, és ez a családja, és a közös otthonuk.